„Nem vették komolyan az emberek az előírásokat, én sem”

Ingázás, kenyérharc és a maszkviselés hiánya • Északkelet-Magyarországon berobbant a koronavírus-járvány Szolnoknál zötyögünk, a maszkos melósok Lambada-hallgatással vezetik le a feszültséget. A mátészalkai személyvonattal érkeztek Debrecenbe, innen indultak meg kenyérrel és ukrán kólával megrakott cekkereikkel Budapest felé. A jó húszfős csapat idősebb férfi tagjai lázas telefonálásban voltak az Alföld közepéig: munkásszállót kerestek, lehetőleg minél kedvezőbb […]

Ingázás, kenyérharc és a maszkviselés hiánya • Északkelet-Magyarországon berobbant a koronavírus-járvány

Szolnoknál zötyögünk, a maszkos melósok Lambada-hallgatással vezetik le a feszültséget. A mátészalkai személyvonattal érkeztek Debrecenbe, innen indultak meg kenyérrel és ukrán kólával megrakott cekkereikkel Budapest felé. A jó húszfős csapat idősebb férfi tagjai lázas telefonálásban voltak az Alföld közepéig: munkásszállót kerestek, lehetőleg minél kedvezőbb árfekvésben. A szóban forgó utazás november közepén esett meg, vagyis bőven benne voltunk már a koronavírus-járvány második hullámáb

an.

Tavasszal, az első hullám alatt sokkal kevesebb esély lett volna hasonló jelenséget megfigyelni, hiszen számos fővárosi vállalkozó nemes egyszerűséggel haza-, vagy ha úgy tetszik, karanténba küldte az embereit. Aminek többek között az lett az eredménye, amiről márciusban is beszámoltunk: komplett falvak férfilakosságának kellett felhagynia az ingázós, munkás-szállós és persze biztos jövedelemmel járó életformájával. Oda mentek hát haza, ahonnan a közmunka-perspektívában kimerülő életpályamodell elől menekültek.
Ebből pedig több dolog következett: először is drasztikus visszaesés a gazdaságban; azzal együtt, hogy az éhségtől és a munkanélküliségtől sokkal jobban féltek az emberek, mint a koronavírustól. (Az sem mellékes, hogy előbbi kettő egyáltalán nem jelentett újdonságot a régióban, míg a Kínából elinduló, majd tavasszal főleg Olaszországban tomboló vírus elérhetetlen egzotikumnak tűnt.) És igaz az is, hogy a lezárásoknak és a kontaktusok csökkentésének köszönhetően akkor nem is nagyon jelent meg a koronavírus ebben a régióban.
Nem csoda, hogy két tüntetés is volt Vásárosnaményban, amiért kiürítették és járvány kórházzá alakították a város amúgy is mostohagyerekként kezelt kórházát, ahová aztán egyetlen koronás beteg sem került be. Az egyik demonstráló büszkén hirdette is a pólóján latin, illetve rovásírásos betűkkel: „Nem hiszek a koronavírusban!”.

Ehhez képest csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében augusztus 31-e óta százszorosára nőtt a fertőzöttek száma: a nyár utolsó napján 127 esetet regisztráltak, december 8-án, lapzártánk idején ez a szám 13 068. A második hullámban három sötétvörös „szigetet” látni: Győr-Moson-Sopron megye nyugaton, Budapest és Pest megye középen, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye északkeleten.
Tucatnyi szereplővel beszélgettünk, hogy utánajárjunk a jelenség okainak. Mert Budapest fertőzöttsége logikus, a nyugati tranzitvo

nalon fekvő, vendégmunkásokkal teli, iparosodott északnyugaté is valamennyire, de a kies és nagyvárostól távoli Szabolcs, Szatmár és Bereg? Amit szinte mindenki lehetséges okként említ, az az ingázás. Elvégre mindenki örült, hogy mehet dolgozni: a keleten élők is jobban kerestek, mint amennyit az utcaseprésért kaptak, a fővárosi, dunántúli vállalkozóknak sem kellett olyan mélyen a zsebükbe nyúlniuk – a szabolcsi átlagkereset fele a budapestinek. És könnyebben, szabadabban terjedt a vírus is. Szintén az anyagiaknak lehet még szerepe abban, amit már egy borsodi emberünk említett: ez pedig a táppénz.
– Ilyen alacsony jövedelem mellett nagyon nem mindegy, hogy 30 százalékkal kevesebbet kapni táppénzre, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy aki, mondjuk, tünetmentes pozitív, az inkább így jár dolgozni – meséli. De ez a megállapítás természetesen csak a bejelentett munkavállalókra vonatkozik. A fekete zónában még ennyi átláthatóság sincsen.
– Sokan mentek el tőlünk Egerbe, a szőlőkbe, Budapestre pedig rengetegen jártak az építőiparba – mondja a Magyar Hangnak egy borsodi falu alpolgármestere, hozzátéve, hogy ahogy a kocsiban, úgy a „meló közben” sem hordtak maszkot.
– Ez a határzár egy vicc – kezd bele egy szabolcsi kisvárosban élő forrásunk, és földijeihez hasonlóan sorolni kezdi, mennyire zökkenőmentesen jönnek-mennek Németországba a kelet-magyarországi munkavállalók: „Akinek igazolása van, hogy ingázónak számít, az gyakorlatilag ellenőrzés nélkül jöhet-mehet.”
Ezt a jelenséget szinte kivétel nélkül minden beszélgetőtársunk felhozta. Ahogyan azt is, hogy nem csak Németországba, valamint Budapest és Nyugat-Magyarország irányába nagy a mozgás.
– Szombatonként az ózdi boltok parkolói tele vannak szlovák rendszámú autókkal – halljuk Borsodból.
– Nyírbátor utcáin rendszeresen látni román kocsikat, mi, ugye, pont benne vagyunk a harminc kilométerben – közük a Nyírségből. A 30 kilométer jelentősége az, hogy ennyire lehet beutazni 24 órát meg nem haladó látogatásra anélkül, hogy a látogatást követően karanténba kelljen vonulni.
– Szombaton, a vásár napján a nyíregyházi KGST-piacon mást sem hallani szinte, mint hogy „cigi, cigi” – mondja egy szabolcsi nyilatkozónk. Ami viszont már érdekesebb, hiszen a megyeközpont jóval beljebb van az említett 30 kilométeren. Beregi forrásunk szerint két pofonegyszerű trükkel lehet megúszni a karantént. Az egyik szerint elég bejönni valahogy Vásárosnaményig, ott már senki nem ellenőrzi, hogy mivel és hogyan mennek tovább a megyeszékhely felé. A másik módszer ennél is egyszerűbb, csak két útlevél kell hozzá: egy magyar befelé, egy ukrán kifelé.
A nagy mozgásban és ott, ahol összezárva élnek a vendégmunkások, szintén könnyen kialakulhatnak a gócpontok: egy nyírbátori üzembe tartó céges busz minden dolgozója karanténba került például, és emlékezetes az az eset is, amikor a tiszaújvárosi, főleg törökök lakta konténervárosban kezdett el rohamos sebességgel terjedni ősszel a koronavírus. Ennek fényében talán nem véletlen, hogy az egyetlen település, ahonnan a régióból jó hírekkel tudtak szolgálni, az egy olyan község, ahol főleg helyben dolgoznak sokan, ráadásul a mezőgazdaságban.
– Az is igaz ám, hogy nem vették komolyan az emberek az előírásokat. Én sem, megmondom őszintén. Úgyhogy nálunk nem tartották be az előírásokat, a maszkot sem nagyon hordják itt, a telepen -avat be a részletekbe a borsodi falu alpolgármestere. Náluk ketten fertőződtek meg, de hogyan, azt senki sem tudja: ez is közös pont minden megszólalónknál, mindannyian a kontaktuskutatás teljes hiányáról számoltak be kérdésünkre.
Körülbelül egy hónap kellett ahhoz, hogy az egészségügyi ellátásban bevezetett óvintézkedések jelentős része beérjen. Az elektív beavatkozások november eleji leállításával, illetve a kapacitások átcsoportosításával ugyan javult a helyzet, ám a kórházi fertőzések lehetőségének megszüntetése, illetve a második hullám elején megbetegedett orvosok visszatérése csak december elejére vált érzékelhetővé az ellátásban – fejtette ki lapunknak Csilek András infektológus, a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke. Szavai szerint november elejére közel tarthatatlan volt a helyzet, a kórházakban, szakrendelőkben addig ugyanúgy folyt a betegellátás, mintha nem lenne a nyakunkon egy világméretű járvány.

Amint az operatív törzs november elején döntött az elektív ellátások halasztásáról, javult a helyzet, hiszen az ápolók és orvosok azóta a koronavírusos betegek ellátásában vesznek részt. A döntés másik fontos, hosszabb távon érzékelhető hatása, hogy az ellátóhelyek immár nem „termelik” olyan számban a covidos betegeket; egy-egy normál kórházi osztály ugyanis a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is könnyen gócponttá válhat. (Erre egyébként volt példa tavasszal is: ahogy arról beszámoltunk, a fővárosi Szent Imre Egyetemi Oktatókórház falain belül robbant be a vírusjárvány, akkori információink szerint a sebészeti, érsebészeti, valamint a krónikus belgyógyászati osztályon kezelt betegeknél és negyven dolgozónál mutatták ki a koronavírust.)

Csilek András szerint a központi Covid-osztályok túlterheltségén sokat csillapított, hogy a halasztható ellátások leállításával más kórházak is Covid-ellátókká váltak, így Borsod-Abaúj Zemplén megyében Miskolc mellett Sátoraljaújhelyen és Ózdon is kezelnek koronavírusos betegeket. Más kérdés ugyanakkor – tette hozzá a szakember -, hogy mindezt nem lehet érzékelni az intenzív osztályokon: továbbra is az összes rendelkezésre álló ágyon fekszik beteg. A különbség mindössze annyi, hogy valamivel könnyebb „bekerülni” egy ITO-ra (intenzív terápiás osztályra), mint korábban.

Az infektológus szavai szerint annak ugyanakkor egyelőre nincs érzékelhető hatása, hogy november közepén szigorított a kormány a járványügyi intézkedéseken. – Ahogy az a közölt statisztikákból is látszik, a fertőzésszám és a kórházban kezeltek száma egyelőre nem csökken. Remélhetőleg a következő hetekben enyhülni fog a nyomás – fogalmazott a szakember.

(megjelent: Magyar Hang, 2020.12.11.)

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .