„Nem vették komolyan az emberek az előírásokat, én sem”

Ingázás, kenyérharc és a maszkviselés hiánya • Északkelet-Magyarországon berobbant a koronavírus-járvány Szolnoknál zötyögünk, a maszkos melósok Lambada-hallgatással vezetik le a feszültséget. A mátészalkai személyvonattal érkeztek Debrecenbe, innen indultak meg kenyérrel és ukrán kólával megrakott cekkereikkel Budapest felé. A jó húszfős csapat idősebb férfi tagjai lázas telefonálásban voltak az Alföld közepéig: munkásszállót kerestek, lehetőleg minél kedvezőbb […]

Ingázás, kenyérharc és a maszkviselés hiánya • Északkelet-Magyarországon berobbant a koronavírus-járvány

Szolnoknál zötyögünk, a maszkos melósok Lambada-hallgatással vezetik le a feszültséget. A mátészalkai személyvonattal érkeztek Debrecenbe, innen indultak meg kenyérrel és ukrán kólával megrakott cekkereikkel Budapest felé. A jó húszfős csapat idősebb férfi tagjai lázas telefonálásban voltak az Alföld közepéig: munkásszállót kerestek, lehetőleg minél kedvezőbb árfekvésben. A szóban forgó utazás november közepén esett meg, vagyis bőven benne voltunk már a koronavírus-járvány második hullámáb

Nyíregyházától keletre is van élet. csak nem könnyű

an.

Tavasszal, az első hullám alatt sokkal kevesebb esély lett volna hasonló jelenséget megfigyelni, hiszen számos fővárosi vállalkozó nemes egyszerűséggel haza-, vagy ha úgy tetszik, karanténba küldte az embereit. Aminek többek között az lett az eredménye, amiről márciusban is beszámoltunk: komplett falvak férfilakosságának kellett felhagynia az ingázós, munkás-szállós és persze biztos jövedelemmel járó életformájával. Oda mentek hát haza, ahonnan a közmunka-perspektívában kimerülő életpályamodell elől menekültek.
Ebből pedig több dolog következett: először is drasztikus visszaesés a gazdaságban; azzal együtt, hogy az éhségtől és a munkanélküliségtől sokkal jobban féltek az emberek, mint a koronavírustól. (Az sem mellékes, hogy előbbi kettő egyáltalán nem jelentett újdonságot a régióban, míg a Kínából elinduló, majd tavasszal főleg Olaszországban tomboló vírus elérhetetlen egzotikumnak tűnt.) És igaz az is, hogy a lezárásoknak és a kontaktusok csökkentésének köszönhetően akkor nem is nagyon jelent meg a koronavírus ebben a régióban.
Nem csoda, hogy két tüntetés is volt Vásárosnaményban, amiért kiürítették és járvány kórházzá alakították a város amúgy is mostohagyerekként kezelt kórházát, ahová aztán egyetlen koronás beteg sem került be. Az egyik demonstráló büszkén hirdette is a pólóján latin, illetve rovásírásos betűkkel: „Nem hiszek a koronavírusban!”.

Ehhez képest csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében augusztus 31-e óta százszorosára nőtt a fertőzöttek száma: a nyár utolsó napján 127 esetet regisztráltak, december 8-án, lapzártánk idején ez a szám 13 068. A második hullámban három sötétvörös „szigetet” látni: Győr-Moson-Sopron megye nyugaton, Budapest és Pest megye középen, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye északkeleten.
Tucatnyi szereplővel beszélgettünk, hogy utánajárjunk a jelenség okainak. Mert Budapest fertőzöttsége logikus, a nyugati tranzitvo

nalon fekvő, vendégmunkásokkal teli, iparosodott északnyugaté is valamennyire, de a kies és nagyvárostól távoli Szabolcs, Szatmár és Bereg? Amit szinte mindenki lehetséges okként említ, az az ingázás. Elvégre mindenki örült, hogy mehet dolgozni: a keleten élők is jobban kerestek, mint amennyit az utcaseprésért kaptak, a fővárosi, dunántúli vállalkozóknak sem kellett olyan mélyen a zsebükbe nyúlniuk – a szabolcsi átlagkereset fele a budapestinek. És könnyebben, szabadabban terjedt a vírus is. Szintén az anyagiaknak lehet még szerepe abban, amit már egy borsodi emberünk említett: ez pedig a táppénz.
– Ilyen alacsony jövedelem mellett nagyon nem mindegy, hogy 30 százalékkal kevesebbet kapni táppénzre, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy aki, mondjuk, tünetmentes pozitív, az inkább így jár dolgozni – meséli. De ez a megállapítás természetesen csak a bejelentett munkavállalókra vonatkozik. A fekete zónában még ennyi átláthatóság sincsen.
– Sokan mentek el tőlünk Egerbe, a szőlőkbe, Budapestre pedig rengetegen jártak az építőiparba – mondja a Magyar Hangnak egy borsodi falu alpolgármestere, hozzátéve, hogy ahogy a kocsiban, úgy a „meló közben” sem hordtak maszkot.
– Ez a határzár egy vicc – kezd bele egy szabolcsi kisvárosban élő forrásunk, és földijeihez hasonlóan sorolni kezdi, mennyire zökkenőmentesen jönnek-mennek Németországba a kelet-magyarországi munkavállalók: „Akinek igazolása van, hogy ingázónak számít, az gyakorlatilag ellenőrzés nélkül jöhet-mehet.”
Ezt a jelenséget szinte kivétel nélkül minden beszélgetőtársunk felhozta. Ahogyan azt is, hogy nem csak Németországba, valamint Budapest és Nyugat-Magyarország irányába nagy a mozgás.
– Szombatonként az ózdi boltok parkolói tele vannak szlovák rendszámú autókkal – halljuk Borsodból.
– Nyírbátor utcáin rendszeresen látni román kocsikat, mi, ugye, pont benne vagyunk a harminc kilométerben – közük a Nyírségből. A 30 kilométer jelentősége az, hogy ennyire lehet beutazni 24 órát meg nem haladó látogatásra anélkül, hogy a látogatást követően karanténba kelljen vonulni.
– Szombaton, a vásár napján a nyíregyházi KGST-piacon mást sem hallani szinte, mint hogy „cigi, cigi” – mondja egy szabolcsi nyilatkozónk. Ami viszont már érdekesebb, hiszen a megyeközpont jóval beljebb van az említett 30 kilométeren. Beregi forrásunk szerint két pofonegyszerű trükkel lehet megúszni a karantént. Az egyik szerint elég bejönni valahogy Vásárosnaményig, ott már senki nem ellenőrzi, hogy mivel és hogyan mennek tovább a megyeszékhely felé. A másik módszer ennél is egyszerűbb, csak két útlevél kell hozzá: egy magyar befelé, egy ukrán kifelé.
A nagy mozgásban és ott, ahol összezárva élnek a vendégmunkások, szintén könnyen kialakulhatnak a gócpontok: egy nyírbátori üzembe tartó céges busz minden dolgozója karanténba került például, és emlékezetes az az eset is, amikor a tiszaújvárosi, főleg törökök lakta konténervárosban kezdett el rohamos sebességgel terjedni ősszel a koronavírus. Ennek fényében talán nem véletlen, hogy az egyetlen település, ahonnan a régióból jó hírekkel tudtak szolgálni, az egy olyan község, ahol főleg helyben dolgoznak sokan, ráadásul a mezőgazdaságban.
– Az is igaz ám, hogy nem vették komolyan az emberek az előírásokat. Én sem, megmondom őszintén. Úgyhogy nálunk nem tartották be az előírásokat, a maszkot sem nagyon hordják itt, a telepen -avat be a részletekbe a borsodi falu alpolgármestere. Náluk ketten fertőződtek meg, de hogyan, azt senki sem tudja: ez is közös pont minden megszólalónknál, mindannyian a kontaktuskutatás teljes hiányáról számoltak be kérdésünkre.
Körülbelül egy hónap kellett ahhoz, hogy az egészségügyi ellátásban bevezetett óvintézkedések jelentős része beérjen. Az elektív beavatkozások november eleji leállításával, illetve a kapacitások átcsoportosításával ugyan javult a helyzet, ám a kórházi fertőzések lehetőségének megszüntetése, illetve a második hullám elején megbetegedett orvosok visszatérése csak december elejére vált érzékelhetővé az ellátásban – fejtette ki lapunknak Csilek András infektológus, a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének elnöke. Szavai szerint november elejére közel tarthatatlan volt a helyzet, a kórházakban, szakrendelőkben addig ugyanúgy folyt a betegellátás, mintha nem lenne a nyakunkon egy világméretű járvány.

Amint az operatív törzs november elején döntött az elektív ellátások halasztásáról, javult a helyzet, hiszen az ápolók és orvosok azóta a koronavírusos betegek ellátásában vesznek részt. A döntés másik fontos, hosszabb távon érzékelhető hatása, hogy az ellátóhelyek immár nem „termelik” olyan számban a covidos betegeket; egy-egy normál kórházi osztály ugyanis a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is könnyen gócponttá válhat. (Erre egyébként volt példa tavasszal is: ahogy arról beszámoltunk, a fővárosi Szent Imre Egyetemi Oktatókórház falain belül robbant be a vírusjárvány, akkori információink szerint a sebészeti, érsebészeti, valamint a krónikus belgyógyászati osztályon kezelt betegeknél és negyven dolgozónál mutatták ki a koronavírust.)

Csilek András szerint a központi Covid-osztályok túlterheltségén sokat csillapított, hogy a halasztható ellátások leállításával más kórházak is Covid-ellátókká váltak, így Borsod-Abaúj Zemplén megyében Miskolc mellett Sátoraljaújhelyen és Ózdon is kezelnek koronavírusos betegeket. Más kérdés ugyanakkor – tette hozzá a szakember -, hogy mindezt nem lehet érzékelni az intenzív osztályokon: továbbra is az összes rendelkezésre álló ágyon fekszik beteg. A különbség mindössze annyi, hogy valamivel könnyebb „bekerülni” egy ITO-ra (intenzív terápiás osztályra), mint korábban.

Az infektológus szavai szerint annak ugyanakkor egyelőre nincs érzékelhető hatása, hogy november közepén szigorított a kormány a járványügyi intézkedéseken. – Ahogy az a közölt statisztikákból is látszik, a fertőzésszám és a kórházban kezeltek száma egyelőre nem csökken. Remélhetőleg a következő hetekben enyhülni fog a nyomás – fogalmazott a szakember.

(megjelent: Magyar Hang, 2020.12.11.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .