Senki sem tudja, ki foglalkozik a budapesti mozgássérültek szállításával

Oxigénhiányos állapotban született Boros Kitti, aki ebből fakadóan immár tizenhat éve mozgássérült, ezért tolókocsihoz kötött. Szülei mindent elkövetnek azért, hogy iskoláztassák, ám amint édesapja, László meséli, elvárt és megfelelő szállítási eszköz után mindhiába érdeklődött.

– Az V. kerületben élünk, onnan jár Kittike a XV. kerületi iskolájába – tudatja Boros úr. – Két hónapig igyekeztem illő szállítási lehetőséget felkutatni, de hiába jártam végig alapítványokat, továbbá más, efféle ügyekre szakosodott szervezeteket és vállalkozókat, mindenhonnan negatív válaszban volt részem. Akadt olyan hely, ahol tudatták velem: létezik a mozgássérültek szállítására alkalmatos gépkocsi, csakhogy sofőrt nem kapnak hozzá a közalkalmazotti bértábla alacsony volta, a kis fizetés miatt.

Aztán Boros László próbálkozott a 104-es szám tárcsázásával, onnan a 1820-as számra irányították.

– Utóbbi helyen azt ígérték, nyugodjak meg, lesz kocsi reggel 7.15-kor, majd 16.15-kor is, tudniillik haza is szállítják Kittit. Nos, 7.15-kor semmiféle autó nem állt az utcán… Később azzal kecsegtettek, hogy az általam kért időpontoknál egy vagy másfél órával később lesz autó. A további ígéretekből nem kértem, elvégre az iskolai órák pontosan kezdődnek, illetve délutánonként időben szeretném otthon látni a leányomat. Kínáltak más megoldást is, egy olyat, amiből kiderült, hogy fertőző beteggel együtt szállíthatnák a leányomat… Nos, erre nem voltam kapható.

Végül a munkahelyi kollégák együttérzése segített.

Boros úr a Liquid Gold nevű cégnél dolgozik, és munkatársai, főnökei – látván hiábavaló próbálkozásait –, azt ajánlották neki, ő maga vigye és hozza a saját autójával a leányát.

– A kerületi önkormányzat szintén megértő, havi 10 ezer forinttal járul hozzá a benzinköltségemhez.

Forrás: borsonline.hu