Húzták a foguk…

FEJBEVERÉS BUNKÓSBOTTAL, leitatás, a végtagok jeges hűtése, érvágás – a régi időkben a foghúzásra vállalkozó (seb)orvosok vagy borbélyok ezeket a módszereket is bevetették fájdalomcsillapításra. Az uralkodók sem kaptak kíméletesebb kezelést, ha utolérte őket a fogfájás. „A földre ültem, két kamarás állt oldalamra, és az orvos kihúzta fogamat. A következő pillanatban a számból a vér, orromból és szememből a víz patakzott. Az orvos a fogammal együtt egy darab állcsontot is kitépett” – írta Nagy Katalin cárnő naplójába.

Arra, hogy a 18. század végén felfedezett kéjgáznak (dinitrogén-oxid-nak) fájdalomcsillapító hatása is van, egy ifjú amerikai fogász, Horace Wells figyelt fel 1844-ben – addig cs

Fogászati váró 20 század közepén

ak az volt ismert, hogy a gáz belélegezve kellemesen bódult állapotot okoz, ezért leginkább rekreációs célokra használták. Egy élelmes mutatványos trupp még attrakciót is épített a kéjgáz áldásos hatásaira: a gázt önkéntesek szippantották fel. A nézőtéren ülő fogásznak így tűnt föl, hogy a kéjgázt beszívó szomszédja nem vette észre, milyen erősen beütötte a lábát a padba, nevetgélt tovább. Az eset szöget ütött Wells fejébe, és a doktor a kéjgáz hatását önmagán próbálta ki: a gáztól bódultán húzatta ki sajgó bölcsességfogát. A művelet közben saját bevallása szerint tűszúrásnál is enyhébb fájdalmat érzett.

A 20. század elején a fogorvosok már helyi érzéstelenítésben végezték a foghúzásokat. Ez azonban nem járt ingyen: érzéstelenítéssel a beavatkozás jóval drágább volt, mint anélkül, így nem mindenki engedhette meg magának.

(megjelent: National Geographic, 2020. január)